Motorok olajozása, kenése

Ha két fémet elcsúsztatunk egymáson, akkor azok egymással érintkező felületei súrlódni fognak egymással. Ha több ezerszeresére felnagyítjuk a felületeket, akkor láthatjuk azt, hogy amit mi szabad szemmel sima felületnek látunk, az valójában érdes. Ezek a kis "egyenetlenségek" egymásba akadva fékezik a testeket. A súrlódás minden egymáson

elmozduló testre hat. A súrlódás mértéke függ a súrlódó felületek anyagától, hőmérsékletétől, és attól, hogy a két súrlódó felület milyen szorosan érintkezik egymással. Általában a súrlódás a súrlódó testek, felmelegedésével jár. A gördülőcsapágyak és a golyós csapágyak esetében gördülősúrlódásról beszélünk. Ebben az esetben a súrlódás jóval kisebb. A súrlódás sok esetben hasznos, hiszen a fékpofa is súrlódik a féktárcsával, és az autó ilyen módon tud megállni. Ha a teherautó raklapján lévő doboz és a plató között nem lépne fel súrlódás, akkor az elinduló teherautóról a doboz leesne. De a súrlódás a motor esetében nem hasznos, hiszen a csapágyaknál, és a különböző alkatrészeknél fellépő súrlódás fékezi a motort, emiatt az veszít hatásfokából, és azon kívül nagymértékben felmelegíti a motor alkatrészeit.

Mit lehetne tenni ez ellen? A válasz az, hogy a motor különböző alkatrészeit (és ez nem csak a motorra vonatkozik) olajozni, kenni kell. Mert ilyen módon a súrlódás mértéke nagymértékben csökkenthető. Ha a motort nem kennénk (az olajjal) akkor autónkkal csak pár száz métert tehetnénk meg, mert a motorban a dugattyú besülne a hengerbe, és a

csapágyak kiolvadnának, ebben az esetben a motor üzemképtelen lesz.

Ezért, ha a műszerfalon kigyullad a kis piros kanna, akkor az arra figyelmeztet, hogy a motorban nincs a kenéshez elegendő olaj, ilyenkor a motort azonnal le kell állítani.

Műszerfalakon elhelyezett alacsony-olajnyomásra figyelmeztető ikon

Ezen az osztott csapágyon jól látszik mihez vezethet az elégtelen kenés.

Feltűnő a hajtókar elszíneződése, ami nagy hő terhelésre utal. A képen látható egy megolvadt csapágy darab is.

A motorolajokat alapvetően két paraméterükkel jellemezhetjük. Ezek a viszkozitási jellemzők és a teljesítményszint.

Viszkozitás alatt a folyadékrétegek egymáson való elcsúszásánál fellépő belső súrlódás értékét értjük. Ez a jellemző a hőmérséklet függvényében változik. Alacsony hőmérsékleten az olaj megdermed, felmelegedve viszkozitása fokozatosan csökken. A motor kopási folyamatainak legnagyobb része a hidegindítás alkalmával, és az azt követő

néhány percen belül következik be. (A szelepeknél a kopás 70 (!)%-a hidegindításnál következik be.) Ezért nagyon fontos, hogy az olaj hidegben se dermedjen meg, és a lehető legrövidebb idő alatt eljusson az összes kenési helyre. Ugyanilyen fontos, hogy magas hőmérsékleten a legnagyobb igénybevétel mellett se csökkenjen az olaj viszkozitása a

megengedett érték alá, azaz ne híguljon fel. Viszkozitási osztály alapján megkülönböztetünk úgynevezett egyfokozatú(nyári, téli) és többfokozatú (egész évben használható) motorolajokat. Általánosságban elmondható, hogy a hétköznapi használatú gépjárműveknél a többfokozatú motorolajok terjedtek el. A viszkozitási fokozatok SAE szabvány szerint

szabályozzák. A többfokozatú motorolaj tehát például SAE 0W-40, 15W-40, 20W-50 stb. lehet. Az első szám a hideg oldali, W (az angol winter-ből), a második a meleg oldali mérőszám. A motorolajoktól elvárják, hogy ne csak kenje az alkatrészeket, hanem hűtse is az egyes alkatrészeket. A lényeg az, hogy az autógyár által ajánlott motorolajat használjuk. Ettől nem érdemes eltérni, mert nőhet az olajfogyasztás, vagy (és) romolhat a kenés.

Szóró olajozás

Ez az olajozási mód nagyon egyszerű. Lényegében az olajteknőben lévő olajat a főtengely mozgása közben szétfröcsköli, mely így eljut a kívánt helyekre. SV vezérlésnél alkalmazható leginkább, hiszen ez esetben a vezérműtengely kenése megoldható.

Előnye, hogy nem is kell az olajozáshoz külön alkatrész, így kevesebb a meghibásodás, és olcsó is. Ma már csak kerti kisgépekben, robogókban alkalmazzák(fűnyíró, kapálógép) mert ezek általában alulvezérelt, egyhengeres motorral ellátott eszközök.

Szivattyús olajozás

Lényegében a szóró olajozást ötvözi a szivattyússal. A szivattyú juttatja el az olajat az olyan részekhez, ahova az olaj magától, illetve a főtengely forgása lévén nem lenne képes eljutni. Ez a módszer nem más, mint hogy egy szivattyú keringeti az olajat, a motorban és a motoron kívül az olajszűrőben. Az olajszivattyút a motor hajtja, és egy előszűrőn keresztül közvetlen az olajteknőből szivattyúzza az olajat.

Az olajszivattyú

Az olajszűrő feladata, hogy az olajban lévő apró fémreszeléket, -ami a motor alkatrészeiből kopik le- kiszűrje az olajból. Ha nem lenne olajszűrő, akkor a motor lényegesen hamarabb kopna el, mert a kis fémszemcsék folyamatosan csiszolnák a motor alkatrészeit. Az olajszűrőben van egy finomabb és egy durvább szűrő. A durvább szűrő lényegében egy fémháló, ami a nagyobb szennyeződéseket szűri ki az olajból. A finomabb szűrő egy különleges papír, ami a finomabb szennyeződéseket vonja ki az olajból.

Régebben használtak centrifugál szűrőt is, ami az olaj nyomása miatt forgott, így a kis fémrészecskéket a forgás miatt "kicsapta" a szűrő falára. Ez kevésbé hatékony, ma már csak hosszú szerviz periódusú (főként haszongépjárművek) olaj-előszűrőjeként találkozhatunk vele.

Egy olajszűrő metszeti rajza

Olajmennyiség

Mindegyik autógyár megadja hogy mennyi olaj szükséges ahhoz, hogy a motor kenése tökéletes legyen. Azért, hogy az olajszintet magunk is megnézhessük, úgynevezett olajnívót helyeznek a motorba úgy, hogy annak alsó része leérjen az olajteknőig. Az olajnak az olajnívó "MIN" és "MAX" jelölése között kell lennie, bár manapság a legtöbb autógyár a „MAX” jelzésig tölteti a motorolajt. Az olaj mennyiségét lehetőleg, vízszintes helyzetbe lévő autónál nézzük meg, a motor leállítása után legalább 3 perccel. Húzzuk ki a pálcát, töröljük le egy ronggyal, majd dugjuk vissza, ezután megint húzzuk ki, így láthatjuk meg az olaj szintet. A kevés olaj az olajozás elégtelenségét okozza, a túl sok pedig károsíthatja - a nagyobb nyomás miatt- a motor tömítéseit.

Olaj túlfogyasztás

Minden motor fogyaszt bizonyos mennyiségű olajt. Az autógyárak határozzák meg, hogy ez a mennyiség meddig nevezhető normálisnak. Az olaj túlfogyasztás általában két ok miatt jöhet létre. Az egyik az, hogy a motor valamelyik tömítése tönkrement, vagy a motor már jelentősen kopott. Az új autó is fogyaszt olajat, de ez az elfogyasztott mennyiség, nagyon elenyésző. Ha a motor kopott, akkor a henger falára felverődött olajat, az olajlehúzó gyűrű és a dugattyú nem távolítja el, amikor lefelé halad, emiatt az bejut az égéstérbe és elég. Ilyenkor a kipufogócsövön kékes-fehér színű kipufogógáz távozik. Az ilyen motorban gyakran kell az olajat utántölteni. Van direkt kopott motorhoz kifejlesztett motorolaj. Akármilyen módszert is alkalmazunk, a kopott motort előbb-utóbb fel kell újítani, ami elég költséges.

Olajcsere

A motorolaj egy idő elhasználódik, a benne lévő sok apró fémdarabkát, koromrészecskét már az olajszűrő nem tudja tökéletesen kiszűrni, (azért is, mert az is tele van szennyeződéssel). Ilyenkor a motor jóval gyorsabban kopik, és ugyanakkor, jobban is melegszik. Hogy a motor ilyen módon ne károsodjon, az olajat adott időközönként le kell cserélni. A motorolaj cseréjét, mindig meleg motoron kell végezni, mert a hideg olaj nehezebben folyik ki a motorból. Ezután a motorba friss és tiszta olajat kell önteni -a gyári előírásnak megfelelőt-és az olajszűrőt is ki kell cserélni. Általában az olajcseréjével egyidejűleg ki kell cserélni a levegőszűrőt is. Az olajcsere periódus a mai autókban 10 000-30 000 km. Minden esetben vegyük figyelembe az autógyár milyen km közönként, vagy mennyi idő elteltével írja elő az olajcserét.

Keverékolajozás

Mivel a kétütemű motorokban nincs olaj úgy mint a négyütemű motorokban, de a kenésre ezeknek a motoroknak is szükségük van, az olajat a benzinbe keverik. Az ilyen fajta motorokban nagyon kevés a súrlódó alkatrész. Az átömlés közben a benzin a forgattyúsházba kerül, és az abban lévő olaj kicsapódik a henger falára és a csapágyakra. A kétütemű motorok belső csapágyazását, legtöbbször úgynevezett tűgörgős csapágyakkal oldják meg. Ezek a csapágyak nagyon jól beválnak a kétütemű motorokba, hiszen a kis "tűk" közé könnyen bemegy az olaj. Az ilyen kenésnél előny az, hogy a kenést mindig friss olaj végzi. Nagyon nagy hátránya, (ami miatt ma már nem gyártanak kétütemű motorral szerelt autót) hogy nagyon szennyezi a környezetet. Ez az olaj elégése közben keletkező nagyon káros gázok miatt van így. Hátrány még az olaj égésekor visszamaradt olajkoksz, és hamu lerakódása a motorban, valamint a kipufogórendszerben. Ez a lerakódás nehezíti a kipufogást, csökkenti az égéstér méretét, ezáltal a motor teljesítménye csökken. Az ilyen motor kenése kevesebb alkatrész igényel, így olcsóbb könnyebb, egyszerűbb a karbantartása. Ha azt mondjuk, hogy egy kétütemű motorba 40-es keverék kell, akkor ez azt jelenti, hogy a benzin-olaj keverék arány 40: 1, azaz 40 liter benzinbe 1 liter olaj szükséges. A kétütemű motorokba fajtájuktól, alkatrészeik anyagától függően, 20:1-60:1-es keverék kell. Minél nagyobb az első szám, annál kevesebb olaj kell a benzinbe. Ha az előírásnál kevesebb olaj van a benzinbe, akkor az a motor csapágyainak a kiolvadását, és azt eredményezi, hogy a dugattyú "besül" a hengerbe. Ha pedig túl sok az olaj a benzinbe, akkor az a már említett olajkoksz lerakódását gyorsítja.